Egy sportbolond naplója nem csak sportbolondoknak

A minap nyugodt lélekkel indultam a Liddl bóót felé, de már 10 méter után újra csak előtérbe kerültek világmegváltó gondolataim vagyis, hogy hogyan fogok minimális erőbefektetéssel nagyon sok pénzt keresni  (amiből az egész kis világom átköltöztetem Mallorcára).
Természetesen olyan elméletek nem merültek fel, miszerint ha pénzt akarsz keresni menj el dolgozni, mert továbbra is tartom, hogy lustaság félegészség.
Továbbá szomorú tény,hogy hatos lottó nyerési esélyeim minimálisra csökkentek ezen a héten, mert szelvény nélkül nagyon nehéz kaszálni ugyebár.
Aztán a trafikos lányra gondoltam, hogyha másért nem is, miatta csak meg kell rakni valamiféle szelvényt hétvégén mert biztosan várja, hogy menjek (egyébként a fejemben úgy állt össze a rakás sorrendje, hogy először a mixet, aztán őt).
Közben megérkeztem a Liddl háta mögé ahol már messziről láttam, hogy felgyülemlett néhány nem a csőcsere miatt besetétedett életművész és valamiféle verekedés volt kialakulóban.
Kedves tőlük, hogy megvárták míg odaérek, mert imádom közelről nézni, ahogy országunk csúcsértelmiségei egymást nyírják.
Előjött belőlem a riporter és magamban elkezdtem közvetíteni a történéseket, még oddsokat is generáltam a képzelt világomban ha netán valaki fogadni szeretne menet közben.

Hölgyeim és uraim a mai délután a borsod megyei félvagykevésbé nehézsúlyú bajnoki mérkőzés láthatjuk a Koccintós kupáért. A felek a terepviszonyokra való tekintettel TÁJ-boxban fognak egymással megküzdeni.
A Piros sarokban három (vagy több) gyermek édesanyja, a saját készítésű pufidzsekiben ringbe lépő, fegyverként válogatott szitokszavakat és egy ismeretlen eredetű kézitáskát használóóó… Mária a „Döglégy” (legalábbis mintha lett volna körülötte pár).
A kék sarokban, a lehengerlő természetű magát csak az Isteni elmeként aposztrofáló, felemás cipőben is én vagyok a Király Sanyiiiii (aki nem mellesleg fegyverének egy Liddl-s kocsit választott, ezzel nagy helyzeti előnybe kerülve).

1. menet:
A felek gyanúsítgatják egymást, Mária szerint Sándor többször megcsalta ezért megérdemli a halált. Sándorra nézve nehéz elképzelni, hogy egynél több nő neki adta bájait (mondjuk Mária és a báj szó is nehezen képzelhető el egy mondatban) azonban a király meg sem próbálja tagadni a dolgot és inkább arra próbálja terelni a szót, hogy a Döglégy folyton megissza a borát. Erre való tekintettel megpróbálja neki tolni a bevásárló kocsit, sikertelenül.

2.menet:
A hangos kiabálásra többen is figyelmesek lettek így a nézőszám megtízszereződött, a leghangosabban azonban Mária és Sándor közös gyermekei szurkolnak a fűben. Sándor láthatóan inkább már lezárná a küzdelmet és elfogyasztaná az előzőleg a boltban vásárolt koccintós bort. De nagy árat fizet gyengeségért ugyanis figyelmetlenségét kihasználva, Mária 3-4 komoly ütést visz be táskájával.

3-6.menet:
Közel a béke, a versenyzők fáradtak, a gyerekek éhesek. Azonban az egyik szurkoló hangos „Mi van vége a balhénak?” (esküszöm nem én voltam) bekiabálására újra egymásnak esnek a felek.
Igen, ez Borsod!

7-8.menet:
Olyan szitokáradat zúdul a királyra mit még az ő Mónika show-n edződött agya is nehezen fog fel, aztán valami furcsa ismeretlen nyelven próbálja viszonozni, de láthatóan a Döglégy ügyet sem vet rá.

9-10.menet:
A harc a végéhez közeledik, ugyanis Sándorunk már nagyon szomjas, többször is elhangzik a Hol a bor te kurva? kérdés, de válasz nem érkezik.

11.menet:
A király megunta a harcot és visszatolja a kocsit miközben a Döglégy sűrűn ütögeti a hátát. Talán az ütések hatására, de Sándorunk eszmél, hogy a bor a gyerekeknél van így feléjük veszi az irányt.
Ahogy megkaparintja a koccintós kupát öles léptekkel indul el a hazafelé vezető úton.
Döglény hangos üvöltésbe kezd, nem lehet tudni, hogy Technikai KO-s győzelmét ünnepli vagy a borát siratja…mindenesetre a gyerekekkel a bor-Sanyi kombó után erednek…

Én pedig végre betérek a lidLee-be, de már nem a világmegváltáson és a pénzen jár az agyam.

Egyre csak arra, tudok gondolni, hogy mit nekem Mallorca mikor itt van ez a csodás város, Miskolc.


Ahol a lehetetlen tényleg nem létezik… Miskolc,én így szeretlek.