Egy sportbolond naplója nem csak sportbolondoknak

Az elmúlt napokban központi téma volt az életemben az édesség és ezen belül is a kókuszgolyó mértéktelen fogyasztása, ezért úgy döntöttem, hogy ma lemondok erről az élvezetről és egészség napot tartok melynek keretein belül:
1, nem zabálok (dehogynem)
2, Alkohollal pótlom a nem zabálás miatt elvesztegetett kalóriákat (helytálló)
3, Ellátogatok egy konditerembe

Mert ugye az rendben van, hogy napi szinten 8-10 órát töltök ilyen-olyan sportok nézésével, de nem ártana valamit a gyakorlatba is átültetni. (Halva született gondolat volt, de magáért az ötletért is egy hétig nemzeti hősként ünneplem magam.)
Mivel kötelességeim gyorsan letudtam így saját elveimmel szembeszállva betértem az egyik helyi konditerembe, hogy ott helyben vérfarkas-vámpír-nők kedvencévé gyúrjam magam.

Már az átöltözés után rájöttem, hogy igazából nekem ehhez semmi kedvem és inkább nyomnék egy kis kókuszgolyót az arcomba, de amint ezen elmélkedtem Bud Spencer és egy csiga közös gyermeke lépett mellém és a következő párbeszéd zajlott le:

- Szevasz! – szólított meg a csiga.
- Csőcső! – mosolyom nem volt őszinte ugyanis a srác kb akkora volt, hogy természetes duzzasztónak is használhatnák a Tiszán.

Itt 1 perc hatásszünet következett, esküszöm le se vette rólam a szemét, szerintem ez ilyen terület megjelölés volt ahogy a kutyáknál szokott lenni. Gondolatban már terveztem, hogyan zsugorodok össze magzatpózba ezzel is védve testem az esetleges támadástól.

- Ööö.. te új vagy itt?  Mit csinálsz itt?

Ahogy a kérdést feltette rögtön rájöttem, hogy a lelkem csak simán buta és nem kell félnem, hogy ostrom alá veszi az evolúció csodáját (ez lenne a testem). Gondoltam, ha viccel nyitok talán átszakad a gát és könnyebben áthidaljuk azt a laza 40 kiló súlykülönbséget ami köztünk van.

- Áh, én még csak nézelődök mint kurva a nemibeteg gondozóban, de lassan majd azért nekilátok a munkának.

Látom rajta, hogy igen erősen próbálja összerakni az előző mondatomat, majd a gondolkodást serkentve 3at-4et beletol egy olyan súlyba amihez én minimálisan is targoncát rendelnék.

- Hahaha. Értem ám a viccet – mondta ugyanolyan kifejezéstelen ábrázattal.

Itt már végképp csak az járt a fejemben, hogy mekkora egy vadbarom vagyok, már régen zabálhatnám otthon a kókuszgolyót…

- Ha gondolod majd én segítek, megmondom majd, hogy mit csinálj mert ehhez nem érthet mindenféle jöttment - ajánlotta fel.

Itt újra előjött a halálfélelmem, arra gondoltam hogy milyen hős lennék, ha kikérném magamnak a jöttment kifejezést. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg halott, így nem erőltettem a dolgot.

- Ó kösz, jó fej vagy. Nem kell, csak egy kicsit átmozgatom magam, nem tervezek nagyon belemélyülni a dologba.

A csiga vállat vont én pedig elkezdtem megvalósítani zseniális edzéstervem ami abból állt, hogy a velem szemben edzegető csinos lány lássa, hogy mekkora király vagyok. Mindenesetre motivációnak jó volt, mert ha nincs ott valószínűleg 20 perc után otthagyom a fenébe az egészet.
Végre lelépett a csaj és így én is abbahagyhattam a munka imitálását.
Gondoltam nyújtok egy kicsit záróakkordként (mert erre való a konditerem) de már láttam, hogy kedvenc emberem közelít felém.

- Csak szólni akartam, hogy lehet nálunk venni mindenféle turmixot,fehérjebombát meg tömegnövelőt,ha gondolod. Megéri, én is nyomom ezt a banános turmixot nem kell beszarni tőle.
 
Itt jegyezném meg, hogy a banán az ősi ellenségem. Már a gondolattól is hányingerem támad, hogy egy légtérben vagyok vele.

- Kösz én ezeket kihagyom, a természetes táplálékbevitel híve vagyok, nem erőltetem ezeket a porokat pláne nem banános formában. Beviszem én rántott hús meg sütemény alakban amire nekem szükségem van.

- Jaja mondjuk az se szar. Tudod melyik sütemény a jó? A kókuszgolyó!

Ez volt az a pont ahol olyan nevetés szakadt ki belőlem (sírós,földönfetrengős), hogy cseppet sem zavart, hogy a komplett terem engem bámult. Két perc vergődés után tudtam neki, annyit mondani, hogy hát igen azt én is szeretem. Ezek után körülbelül ő is annyira gondolt engem gyökérnek mint amennyire én őt, így ezt a mérkőzést le is zárhattuk egy döntetlennel.

A teremből kilépve első utam, egy cukrászdába vezetett ahol 3 kókuszgolyót fogyasztottam el hangos nevetés mellett (így már ott is mindenki hülyének nézett).
De semmi sem kárpótolhatja az érzést, hogy amikor visszavittem a tányérom azt mondhattam:

Csókolom, finom volt a kókuszgolyó…