Egy sportbolond naplója nem csak sportbolondoknak

Hajnalban nagy erőkkel szólt hozzám az előre beállított ébresztő, Cartman a South Parkból figyelmeztetett, hogy borzasztó lusta és tohonya vagyok valamint jó lenne ha eltakarodnék dolgozni.
Mivel jelenleg számomra a meccsnézés a munka, így eleget téve az ünnepien telt pufesszor kérésének megszaktekintettem az anaheimi kerge kacsák soron következő jégkorong mérkőzését. Lesimáztuk az ellent így még azt is örömmel vettem tudomásul, hogy közben reggel lett és az esélyem egy kis lustálkodásra a 0-hoz konvergált. A tükörben találkoztam a saját arcommal (barátoknak csak pofám) és nyugtáztam, hogy nem lettem jóképűbb mint voltam és így biza pénzre lesz szükségem a világmegváltó terveim beindításához. Lesétáltam hát a trafikba ikszelgetni ahol hála az égnek a kedvenc eladó csajom volt a soros.
Pénzem leszámolása közben végig arra gondoltam, hogy csodálatosak lennének a közös gyerekeink, feltéve ha csak az ő külső jegyeit örökölnék. Sajnos kapcsolatunk még nem jutott el arra a szintre, hogy ezt vele is közöljem, talán ha nem csak feladnám a szelvényeket hanem néha nyereményt is váltanék ki minden máshogy lenne. Mindegy azért vigyorogtam rá teli pofából.
Az első mai meccsemre a hideg ételek királyával némi tepertővel hangolódtam, az egyik kicsit makacs volt és fél fogam benne hagytam (kapdbe Kólgét), de gyorsan felülemelkedtem a problémán mert időközben elkezdődött a moszkvai rangadó. Nagy meglepetésemre az általam favorizált Dinamo szerzett vezetést és hatalmas szenvedések árán gyakorlatilag végig védekezve már-már karnyújtásnyira volt a győzelem.
Közben rákerestem neten, hogyan is káromkodnak az oroszok mert úgy éreztem eljött az ideje, hogy megpocsékoljam a játékvezetőt és ha már valamit csinál az ember csinálja jól!

Szóval Jobtvájumáty kedves spori, Jobtvájumáty.
 
Csupán 10 perc volt hátra amikor csöngetnek és egy aranyos néni adott át meghívót valamiféle misére ami a „Krisztus, egy ember aki meghalt a többiért” címet viseli.
Na mondom ez kell ide Isteni segítség, csak húzza ki a Dinamo. Jelzem kihúzta, és ha templomba azért nem is megyek, de Krisztust levettem a fekete listámról.
A programomban, a csodálatos magyar bajnokság következett. Habár nem vagyok Diósgyőr szurkoló mégiscsak Miskolcon élek és a barátaim 90%-a fanatikus szóval valahol kötelesség kicsit szurkolni.
Magyar szinten egész jó meccs, külön élveztem, hogy itt már elég volt magyarul anyáznom és nem kellett rákeresni az adott nemzet szitkaira. Szentes „ház”mestrenek fel kellett vennie egy megkülönböztető mezt, mert ő is feketében tetszelgett, mint a Haladás játékosai. Détári-elv szerint ezért halálbüntetés jár, nem tudom, hogy mit mondott Szentes amivel elkerülte sorsát, de megúszta a dolgot ez biztos.
Közben hatalmas harcot folytattam a fürdőszobai csapunk csöpögésének megszüntetése érdekében, de sajnos ez messze felülmúlta a képességeim, ahogy az Eger-Videoton mérkőzés is amely az első 5 percben olyan tompa fájdalmat okozott a fejemben, hogy inkább kikapcsoltam a TV-t.
A nap csúcspontjaként a Crystal Palace félidei vezetés után nem tudta megnyerni a meccsét így megsemmisítve a hétvégi mixem valamint az esélyem a trafikos csajnál (mert igenis voltak).
Egész meccsen jobb volt a palota, félidőben valaki leadhatta nekik az infót, hogy Miskolcon egy csóri gyereknek már csak ez kéne mára...persze, hogy mélytorok a vége.
Innen üzenem bosszúm pusztító lesz!